A cimben szereplo mondattal eddig is tisztaban voltam,de a mult heti esemenyek utan csak meg jobban megerosodott bennem a dolog.
Az elozmeny a dunaszerdahelyi esemenysorozat volt.Ezek utan mentem probanapra dolgozni a jelenlegi munkahelyemre. Legnagyobb meglepetesemre az egyik szakacs magyarul koszont.Mint kesobb kiderult nem magyar,hanem Pozsonyban szuletett szlovak.Ennek ellenere eleg jol beszel magyarul is.Ha valamit meg sem tud magyarul,akkor azt angolul mondja.Eleg vicces,ahogy kommunikalunk. Osszessegeben a munkatarsaim fele lengyel a masik fele szlovak,mig van 1 azaz egy angol is a konyhan. Az erdekes a dologban pedig az,hogy oket nem zavarja az en magyarsagom,mintahogy engem sem az o szlovaksaguk.Kolcsonosen tiszteljuk egymas nemzetiseget es ez jo igy.Igor,az egyik fiatalabb szlovak szakacs azert az elejen beprobalkozott nehany atlatszo kerdessel,de hamar lehiggadt,amikor olyan valaszokat adtam neki amire nem szamitott igazan.
Par szaz kilometerre otthonrol nem akarnak a szlovakok se mast,csak azt amit mindenki aki itt el es Kelet-Europabol erkezett:dolgozni es egy szebb jovot epiteni maganak.
Nem hittem volna,hogy Oxfordig kell utaznom,ahhoz,hogy erre feny deruljon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése