vasárnap, január 25, 2009

Vasárnap reggeli agymenés

Unalom a köbön....
Az is négyzetre emelve...
Semmi ,semmi és megint csak a nagy büdös semmi.Bk-ben pénteken lesz az első próbanap...Hurrá!-Majd meghalok az izgalomtól....Ha ilyen tempóban sikerül megvalósítani az álmaimat,akkor jó 80 éves korom körül már Londonban is bárosként fogok dolgozni...Egyenlőre viszont,akármi jobban hangzik,mint az otthoni helyzet.Akárkivel beszélek,mindenki csak megerősíti,hogy cudar világ van mostanában a Kárpátok közt....Szomorú tény,de akinek lehetősge van,az szinte menekül az otthoni kilátástalanságból.Bár tetszik az itteni élet nagyon is,de hazavágyom.Álmaimban sokszor visszatérő motívum a Balaton és a régi idők édes emlékei.Közeleg a március és végre hazamegyek!Ha csak nem kell idő előtt erre kényszerülnöm...Remélve a legjobbakat bízom benne,hogy március 7-e előtt nem térek vissza.Akkor viszont szeretném minden időmet azokkal az emberekkel tölteni ,akik fontosak számomra,olyan helyeken melyeket szeretek ilyen-olyan okok miatt.A virágbolt,ott a Flórián téren,a pad a keszthelyi öbölben,az Albert stadion K szektorának közepe vagy éppen Kispiktu szobájában a szokásos fotelem.Akármennyire is jó az élet Angliában és könnyebb egy fiatalnak megvalósítani az álmait,egy dolog van ,amit nem tud legyőzni senki sem,hiszen hatalmasabb nála.
Ez a szeretteinek hiánya.Egy érintés,ölelés vagy csók azoktól akiket szeretünk semmivel sem helyettesíthető.A világ minden anyagi java és fényűzése sem ér fel egy szülői öleleéssel,egy csókkal a kedvestől vagy egy baráti kézfogással.Hiába,van ami sokkal fontosabb minden másnál.Ezek a dolgok tesznek minket emberré.Hiszen ha egy ember életében az anyagi dolgok harácsolása a legfontosabb,akkor semmi sem különbözteti meg az ösztönlényektől.

Bevallom férfiasan nagyon hiányzik már nagyapám vállveregetése egy baráti sörözés Petivel és Sütivelmeccs után,egy elmélyült beszélgetés Kispiktuval és Gergővel vagy egy hatalmas buli Ákossal és a jó öreg Mikével.Ami viszont a legjobban hiányzik az egy csók Adrienntől.attól a lánytól,akivel még nem találkoztam,de akit közelebb érzek magmhoz,mint bárki mást ezen a földön.Hihetetlen ez az egész!Ha valaki azt mondja nekem pár hónappal ezelőtt,hogy január végén lesz egy lány a távoli Debrecenben,aki miatt megőrülök,akkor bizonyára azt mondtam volna,hogy keressen fel egy orvost,aki tud segíteni rajta.
Ha van dolog amit nem terveztem az itteni életem alatt,akkor az egy kapcsolat.Úgy gondoltam,hogy nincs még itt az ideje,először csak egy dologra koncentrálok és ennek rendelek alá mindent.Azonban az élet hatalmas nagy rendező és soha sem az elképzeléseink szerint történnek a dolgok.Erre bizonyíték az elmúlt pár hónap is.
Örülök neki,hogy így alakult és bízom benne,hogy ez még csak a kezdet!
Szebbet,jobbat később!:)

Nincsenek megjegyzések: